Szerintem a gyerek nevelésre nem lehet felkészülni...
Persze ha már van egy gyereked és megszületik a következő, akkor talán már nem amatőr zöldfülűként állsz neki a dolgoknak, de akkor sem fogsz tudni megjósolni mindent előre, mert az a gyerek teljesen más kis tészta lesz, mint az előző.
Nos én sem tudtam felkészülni, szóval a 0 kilométeremmel amikor ide érkeztem, senki sem szólt, hogy egy 3 éves gyerek mondjuk nem igazán tudja, hogy "a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk", ahogy az Ovizsaruban bölcsen megállapította az egyik kis srác.
Na már most az én "kis srácom" ezzel nem igazán tud dűlőre jutni mostanában...
Múlt héten kezdődött a dolog, amikor is felvettem és felfedezte, hogy van cicim. Elkezdte nyomkodni, majd közölte, hogy "Niki! Ez mi?"
Nem tagadom, egy kicsit azért megszeppentem...
Úgy gondoltam, hogy nem kezdek el Neki mindenféle gyerek víziót felfesteni, vagy földrajz órát tartani a női domborzatokról, esetleg elénekelni Neki a "magas hegyek között" stb... Maradtam az egyenes, őszinte válasznál. Ahogy elnéztem a felvont kis szemöldökét, meg a tátott száját, nem vagyok biztos benne, hogy ezzel sokat segítettem Neki...
Tegnap amikor szóltam, hogy ne ijedjen meg, mindjárt jövök, csak elmegyek WC-re, közölte, hogy Ő is velem jön. Mielőtt bármit mondhattam volna, már a WC mellett állt és kedvesen mosolygott. Amikor udvariasan utaltam rá, hogy gyorsan húzzon kifele, mielőtt letolom a gatyámat, közölte, hogy Ő itt marad és megnézi, hogy a lányok hogyan pisilnek... Nehezen, de sikerült kitessékelnem.
Ezt megkoronázta a mai beszélgetésünk, amikor is éppen a Thomas a gőzmozdonyos - MI MÁS? - puzzle fölött ültünk.
- Szerinted melyik darabka illik ide Lachlan?
- Niki, Neked nincs fütyid, ugye?
Kicsit kizökkentem a vonatok világából... Ezen gondolkoztál mialatt kirakósoztunk? Férfiak...
- Nem Lachlan, nekem nincsen.
- De apunak van.
- Igen, apunak van, mert Ő fiú.
- Igen, a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg fenekük.
- Tényleg? Szerinted csak fenekük van?
- Igen.
Nos, mivel úgy gondoltam, hogy a melles dologgal már elég traumát hagytam a gyerekben, mondtam Neki, hogy azért erről majd beszélgessen el a szüleivel... 
Sajnos valószínűleg ezzel csak szítottam a tüzet, mert most ott tartunk, hogy sutyiban járok pisilni, különben a gyerek ott áll a budi mellett, hogy lássa a lányoknál ez hogyan működik... 
Ha nem 3 éves lenne elgondolkoznék rajta, hogy felnyomjam munkahelyi szexuális zaklatásért :D

Most hogy bemutatták a  Wonder Woman-t a mozikban, úgy érzem, tudok azonosulni az amazon identitással, ugyanis múlt héten a gyerekeknek tanítási szünet volt, így az egész hetet együtt tölthettük, mint egy boldog kis család.
Szerencsére a szülők együttműködőek és támogatóak voltak abban, hogy ne nagyon legyünk otthon, így minden reggel meglepetés program ajánlóval készültek. 
Csütörtökön ellátogattunk a Bekonscot Model Village & Railway nevű helyre, ami olyasmi volt, mint a miniversum. Szülők szépen a kezembe adtak 25 fontot, hogy na, akkor ebből 20 a belépő, 5-öt meg váltsunk fel és a gyerekek elcsónakázhatják. A nagy izgatottan mesélte, hogy csónak modelleket lehet kormányozni és ez annnnnnyira király, hogy csak na!
Szóval minden zökkenő mentesen zajlott a kasszáig... Aztán beértünk a helyre, és míg a gyerekek a mennyországot látták én egy kib@szott pénznyelőt... 
Na de, nem akartam negatív lenni, körbe jártuk a kis mini falut, a gyerekek mindent megcsodáltak legalább ötször. Aztán megtaláltuk a csónak modelleket:
- Niki! Niki! Niki!! 
A nagy teljesen extázisba esett, már rohant is hogy dobálja az 1 fontosokat a gépbe. Gondolom nem kell mondanom, hogy hány percig tartott ki az az 5 font... 2 gyerekre...
Miután legatyásodtak a srácok, elindultunk a játszótérre, mert az ugye ingyé van. Aztán jött az ebédidő, leültünk megenni az előre elcsomagolt kis szendvicseinket. Persze remekül rá lehetett látni minden asztaltól a fagyis pultra, ahol volt minden, mi szem-szájnak ingere. Szegény srácoknak folyt a nyála egy kis nasira, de hát, no money...
- Na gyerekek! Érzitek? Tudjátok én hogy hívom ezt az érzést? "Magyar ember 2 héttel a fizu után" érzés... 
Aztán persze megesett a csóró kis fejükön a szívem, meg hát amúgy is, 1x van gyereknap egy évben, gondoltam legyen! Kaphatnak valami kis apróságot.
Aztán persze jöttek a kis kunyeráló tekintetek, hogy "Hjaaaj én annyira szeretnék felülni Thomasra" meg "Niki, én azt kívánom, hogy bárcsak játszhatnék a kalózos játékkal... Olyan boldog lennék..." meg a "Tudjuk, hogy már nincs pénzünk, mi csak odaállunk és nézzük, ahogy a többiek játszanak"...
Igazi kis lelki terroristák...
Szóval ja... Minden aprómat eljátszották... Szerencsére nem volt nálam, csak korlátozott mennyiség...
A nap vége fele, amikor már mindent 25x végig jártunk, a nagyobbik kitalálta, hogy mérjem le, hogy hány perc alatt futja körbe a mini falut. 
Fáradt voltam, melegem volt, elegem volt, úgyhogy csak megvontam a vállamat, hogy oké.
Erre a kicsi is belelkesült, hogy "Én is én is én is"
Na itt azért magamhoz tértem, majd farkas szemet néztem a 220-as betűméretű "TILOS A ROHANGÁLÁS" táblával és közöltem a gyerekekkel, hogy "Ácsi! Senki nem fut sehová"
Láttam, ahogy a nagyobbik szemébe megcsillan a gonosz kis fény és egy kis hang megszólal a fejében: "Csinálj úgy, mintha nem hallottad volna..." és a gyerek kilőtt, mint a nyíl. Persze a kicsinek sem kellett több, kurta kis lábaival követte a bátyját. 
Az első gondolatom az volt, hogy "Megölöm". A második, hogy "Utána futok". A harmadik "Fusson a f@szom". A konklúzió "Megvárom míg visszaér, lemérem mennyit futott, aztán ölöm meg"
2 perccel és 16 másodperccel később a nagy meg is érkezett nagy lelkesen.
- Finn, mit mondtam Neked?
- Hogy ne fussak?
- ÍGY VAN! 
- Amúgy mennyit futottam?
- 2 perc 16 mp
- Tényleg? Váó!
- Igen, gyors voltál. DE ez most nem lényeg! Hol az öcséd?
- Nem tudom?
- Akkor most megkeressük és megyünk haza, mert rosszak voltatok.
Persze rá lehetett látni az egész kis városra, ergo láttuk hol a kicsi, na de akkor is! Meg kell tanulni ki a főnök! Úgyhogy összegyűjtöttem Őket és persze nem mentünk haza...
De száműztem Őket a játszótér területére. 
Laza délután fél 5-kor sikerült megindulni a kocsihoz, ahol egy gyönyörű 25 fontos büntetés várt...
Jegyezzétek meg, ahol szaggatott vonal van, ott 2 óránál tovább nem parkolunk! 

Pénteken a Hughenden Manornál voltunk. Itt is nagy park, kúriával a közepén. Ebédhez a nagyobbik talált egy remek helyet a domboldalban. Elfogyasztottuk a szokásos kis szenyákat, majd a nagy közölte, hogy Ő lefut a lejtőn. Mondanom sem kell, egyből horror képek lepték el az agyamat, ahogy arccal előre felszántja a domboldalt...
- Inkább feküdj le és gurulj - ajánlottam Neki.
Annyira nem volt meredek a lejtő, hogy fekve bármi történjen vele.
Szerencsére gurulva nem voltak annyira bátrak, mint futva, úgyhogy óvatosan hemperegtek lefele az öccsével, én meg röhögtem rajtuk. Egyszer csak a nagy rám néz:
- Niki! Most Te!
Lesek rá bambán, hogy vak, vagy nincs tisztában a fizika törvényeivel? Mert ez a test, ha egyszer megindul... 
- Haha! Biztos nem...
- Naaa, ne már!!! 
- NIKI! NIKI! - kezdték el skandálni az öccsével.
Na banyek! Most legyél nagy lány!
Végül is én találtam ki ezt a gurulós marhaságot... Ügyes kis lány! Jobb kezemmel megveregettem a bal vállamat... Nem volt mit tenni... Guruljunk... Félszegen leheveredtem a domb tetejére, majd vetettem egy utolsó "légyszi ne akarjátok, hogy ezt tegyem" pillantást a kölykökre, de láttam a szemükben, hogy nincs kegyelem...
Élemre fordultam és go! Mondanám, hogy élveztem, de nem... Persze tiszta kosz lettem, lehorzsoltam a karomat 5 helyen, mert az ilyen mókát ugye pólóban kell művelni... De a gyerekek szemében legalább hős voltam...

Tegnap a nagy énekelget egy Ed Sheeran számot: lalalalala SZEX lalalalala
Felkapom a fejem... Nagyban gondolkozok, hogy vajon tényleg azt mondta, hogy szex, vagy csak a nemi élet teljes hiánya hallatta velem a szót?
- Finn... Azt mondtad, hogy szex?
- Igen! - látom, hogy pánik ül ki az arcára - Miért? Az valami durva? 
Hááát most ezt, hogy is mondjam Neki? Lehet az is! Attól függ, ki hogy szereti... Nézd meg a szürke 50 árnyalatát. Én jófej au pair vagyok, úgyhogy minden ilyet a szülőkre bízok. Így csak annyit mondtam Neki, hogy nem, ez egy természetes dolog.

Ma a kicsi nézi a körmömet:
- Niki! Tetszik a körmöd.
- Óh köszönöm!
- Pink?
- Igen.
- Nagyon csinos
Azt hittem megzabálom :D

Az a jó, hogy a gyerekek mellett nehéz unatkozni... Sajnos ezzel az immunrendszerem is tisztában van, mert MEGINT BETEG vagyok! Hihetetlen.
A slusszpoén, hogy elmentem orvoshoz, nagy nehezen rászántam magam, majd közölte az asszisztens, hogy köhögéssel rossz helyen járok, a doktor úr ilyenekkel nem foglalkozik, kérjek rá valamit a gyógyszertárban. Szóval igen, itt a köhögés az semmi :D A gyengék betegsége, azok meg hadd hulljanak :)