Jó tudni, hogy ha valaki ellátogat ide Angliába, elég jó esélyekkel indul, hogy egy nagyon fasza taknya, nyála egybefolyik megfázásos szuvenyírrel térjen haza. Mivel az időjárás itt terhes nőként viselkedik, és olyan szeszélyes, hogy hol lerohad rólad a gatya, hol meg befagy a popolód, ezért igen könnyű lebetegedni.
Nos hát hiába éreztem magam sokáig különlegesnek, rá kellett jönnöm, hogy a rityirotyi immunrendszeremmel bizony speciális képességeim maximum abban mutatkoznak meg, hogy míg más tüsszög és fújja az orrát az itteni idő miatt én majdnem beledöglöttem 3. héten abba, hogy megfújt a szél.

Persze a hétvégére már le volt szervezve, hogy VÉGRE elhagyom a szobámat, sőőőt, még a kis falumat is és meglátogatom a barátnőmet Londonban. Szóval nem volt az a francos vírus ami engem visszatarthatott volna attól, hogy meginduljak a szociális élet hívogató fénye felé.

Bepakoltam a táskámat, tudjátok csak a szokásos: fogkefe, pénztárca, iratok, ajakápoló, köptető, c vitamin, orrspray, fájdalomcsillapító, influenza tüneteit enyhítő tabletta, strepsils... Semmi extra.
A szombat olyan jól alakult, hogy miután sikeresen berúgtunk 2 pohár vodka narancstól, elröhögcséltük az időt, és elfogyott a jegy a bulira ahova készültünk volna indulni... Miután eltelt 2 óra azzal, hogy másik helyet keressünk, majd kb még 2 azzal hogy felöltöztünk, sminkeltünk, tusoltunk stb. ott tartottunk, hogy hajnali fél 1. Ez ugye nem nagy szám otthon, de itt 3-kor vagy tán max 3:30-kor zárnak a klubbok. Így aztán - mivel nagyon benne voltunk az énekelgetésben - inkább otthon maradtunk, majd öregesen nyugovóra tértünk. 

Még előző este pityókás állapotunkban tök jól kitaláltuk, hogy másnap klipet forgatunk Londonban és minden látványosságnál énekelgetünk egy kicsit. Ez akkor tök vicces volt. Másnap miután totálisan józanul, ép ésszel végiggondoltuk a dolgot, persze rájöttünk, hogy ez KU*VA JÓ ÖTLET!!! Szóval el is indultunk és miután végig jártuk a várost megszületett eme csodás remekmű:

Nos a vonaton már szinte láttam, hogy oscar díjat kapunk majd az alakításunkért, de minimum autogrammért fognak sorban állni. Aztán hazaértem, lecsitult kis testemben az adrenalin és rájöttem, hogy "Azta rohadt, de szarul érzem magam" Persze az alvás mindenen segít, UGYE? Szóval lefeküdtem és másnapra még szarabbul voltam, de nem volt mit tenni, jött a hétfő, várt a munka. Szerencsére nem kellett korán kelnem és a gyerek is tekintettel volt rám, így bár zombi üzemmódban, de végig csináltam a napot. Éjszaka felriadtam arra, hogy valószínűleg perceim vannak hátra és elpatkolok... Nyelni alig bírtam, köhögtem, minden bajom volt, folytak a könnyeim, Ég Veled Szép Világ! Nikolett balra el... 
Nos gondolhatjátok, hogy mivel megszületett ez a bejegyzés, csodás mód túléltem a dögrovást és mivel bika az immunrendszerem - pffff - szerda környékére kb túl is voltam a nehezén. 

Ebben lehet, hogy az is segített, hogy elérte a nyár Angliát is.
Szerdán miután elvittem a kicsit oviba, rájöttem, hogy lerohad rólam a hosszú nadrág, ezért amikor délután mentem érte, már egy kék ruhácska volt rajtam. Amikor a gyerek meglátott az ajtóban, rám nézett, felhúzta a száját és csak ennyit mondott:
"Hee... Miért ez van rajtad?" 
"Azért mert baromi meleg van kint... Nem tetszik tán?"
"Hát... Nem a kedvencem..."
Pfff az anyád úristenit! 3 évesen... Nem a kedvence...
"És mégis melyik a kedvenced?"
"A batmanes pulcsidat szeretem"
Ahha... Én is... Főleg 40 fokban... A fekete, bélelt, kapucnis pulcsi pont ideális öltözet lett volna. Nem is értem miért nem azt vettem fel... 

Este vacsoránál tök csönd, mindenki mélázik az élet nagy kérdésein. Kicsi komoly arccal nézi az apját, majd egyszer csak nem bírja tovább, kibukik belőle a nagy kérdés:
"Apa Neked fütyid van?"
Anyuka majdnem belefulladt a krumplipürébe úgy röhögött, apukának dülledtek a szemei és csak annyit kérdezett:
"Mit mondtál fiam?"
Gyerek totál komolyan, egyre türelmetlenebbül:
"Azt, hogy Neked fütyid van apaaaa???"
Apuka rám néz, majd anyukára, nyel egyet, megköszörüli a torkát, majd büszke férfiként válaszolt:
"Igen fiam, fütyim van"
Gyerek összeszűkült szemekkel, bólogatva raktározta el az infót, majd nyugtázta:
"Akkor jó, mert nekem is"

Tegnap reggel nézzük a kicsivel az egyik gyerek mondókát youtube-on, ahol is egy rakat állat utazgat a buszon. Az oroszlánnak azonban hamar le kell szállnia. Miután a gyerek ezt meghallotta, nagy szemekkel, rémülve rám nézett és felkiáltott:
"Haza kell mennie, mert otthon van a felesége és mérges lesz ha nem siet"
Elröhögtem magam:
"Miii? Ezt honnan veszed? Szerinted a feleségek ilyen szigorúak?"
"Igen! A feleségek nagyon szigorúak"
Hát kispofám... Ha 3 évesen ezt gondolod, mi lesz Veled 30 év múlva?

Egész jól telt együtt a napunk, de azért délután megérkezett a hiszti vonat... Közölte, hogy Ő bizony egy csokitojás és egy joghurt után, még egy joghurtot letolna. Mondtam Neki, hogy elég cukrot vitt be a kis szervezetébe, nem célom, hogy diabéteszes legyen.
Persze jött az "I want an other yoghurt RIGHT NOW!!!" 
Elmondtam Neki, hogy mivel bőg is meg követelőzik is, biztos, hogy nem kap semmit...
"I WANT AN OTHER YOGHURT!!!"
Amikor már huszonötödjére kiabálta, vissza kiabáltam Neki, hogy:
"I WANT A UNICORN"
Gyerek ledöbbent, néz rám tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal, majd elkezd nyekeregni és félve de újra elismétli:
"I want an other yoghurt"
Válaszom ugyanaz: Én meg egy unikornist.
Gyerek hisztizése átment röhögésbe, úgy röhögött el is felejtette, hogy mi volt a baja.

Pénteken úgy döntöttem meglepem Őket egy kis magyar kajával, úgyhogy neki is álltam a jó kis húslevesnek meg a töltött cukkininek. Olyan jól sikerült, hogy bár megkérdezték, hogy egy hadseregnek főztem-e, mikor vasárnap másnaposan máztam haza a fél karomat odaadva egy kis húslevesért, már egy csepp sem maradt a hűtőben...
Amúgy a kedvenc részük a csont volt a levesbe, a gyerekek még sosem cupákoltak, úgyhogy nagy élmény volt Nekik. 

Ma egyszerre két gyerek zúdult a nyakamba, mert hogy szünet van a suliban meg az oviban. Reggel egy kisebb pánik rohammal ébredtem, hogy hogyan fogom ezt megoldani.
Nos jelentem, túléltem a napot, és bár eddig szent elhatározásom volt, hogy konditerembe fogok járni, ma bebizonyosodott, hogy KVA FELESLEGES!!! 2 órát ugráltam a gyerekekkel a trambulinon, előtte foci, utána meg 3 órás séta... Well... Hulla vagyok.
Meg pár hajszállal rövidebb, mivel a kicsi úgy gondolta jó buli belemarkolni a hajamba és tövestől kitépni... 

Szerencsére a hétvégén ismét Londonban jártam - ezúttal eljutottunk bulizni is, annak ellenére, hogy sikeresen otthon hagytam MINDEN iratomat-, majd hétfőn - mivel bank holiday volt - kirándultam egyet Oxfordban, így sikerült lelkileg feltöltődnöm. 
Ennek köszönhető, hogy nem azt a 10 szál kitépett hajamat szorongatva ülök egy sarokba, arccal a falnak és sírok, hogy hol siklott ki az életem :D