Ez a bejegyzés kedződhetne akár úgy is, hogy "Egy napon, mikor Nikolettnek semmi dolga nem akadt...", de sajnos az a dagadt sárga medve, valahogy jobban fekszik az Öregnél odafent mint én...

A regionális szopató egység - röviden csak Főnök - a héten, amúgy is kitett magáért. Nem tudom kinek akarja itt bizonyítani, hogy bármilyen boldog és gondtalan pillanatot félre tud siklatni 5 másodperc alatt, de bárki is az illető, fogadó órát tartok Neki, ahol amennyiben megjelenik, hosszas beszámolóval támasztom alá: A Főnök maximálisan jó munkát végez!

Szóval, egy csodás szerda délelőtt, kis fejemben megcsillant a felismerés szikrája drága nagypapám 80. születésnapi ajándékát illetően. Annyira elkapott a szeretet mágikus ereje, hogy a kosaramba 25 ezer forintnyi boros ajándékot pakoltam, amikor is végig futtattam, hogy ha ezt szegény nagyapám mind magába tölti, konkrétan masszív alkoholista lesz belőle. Ez meg ugye nem egy kifejezetten szép ajándék...
Nézelődtem, mérlegeltem, hümmögtem egy sort, míg végül kiválasztottam a legtökéletesebb bor költeményt papuskámnak. 
Felhívtam a kedves eladót, hogy nekem ezt, legyen olyan kedves péntekre leszállítani tessék, mert Liebling unoka pozícióm múlik ezen! Eladó Úr megértő volt - biztos Ő is volt nyomulós kis unoka - megígérte, hogy holnap már saját tulajdon kicsi kezemben csodálhatom a kiválasztott terméket. *Yuppi*
Önelégült mosoly kíséretében nyomtam rá a "Megrendelem" gombra, majd mint elsőszülött gyermekemre, olyan büszkén somolyogtam a visszaigazoló e-mailre. 
"Én vagyok az ajándékozás Istencsászára bazzeg"

Csütörtökön csörög a telefonom délután:
- Hello, Szia! A futár vagyok, ha jól látom rendeltél valami borospoharat, igaz?
- Óh igen! 
- Na jól van akkor. Hát az van, hogy szarrátört.
- Haha, tök jó! MIVAN??
- Ja! A hangból ítélve, úgy 869172574932 darabra. Legalább.

Igazából meglepő módon, csak 1 gondolat futott át az agyamon:
AZTAROHADTMOCSKOSMÓKUSMURVÁSGEDVÁSGENYÓKECSEGBUZNYÁKÉLETBEBELEABBAANÁLISAN
SZÁRAZONLEGALÁBBANNYISZORAHÁNYDARABRATÖRTÉTEKAPOHARAIMAT!!!!!!!!

Szerencsére ismertem a futárt, aki hozta a csomagot, így megbeszéltük, hogy behozza és megnézzem, mekkora a kár.

Amikor bejött az ajtón, és vidáman a füléhez emelve megrázta a dobozt, az meg egy komplett szimfóniát préselt ki az eltört darabok egymáshoz ütközésével, a lelkem mélyén éreztem: nincs remény...
Kinyitottuk a dobozt. Tényleg nem volt. Próbáltam könnyeimmel összetapasztani a poharakat, de ez maximum egy Disneyben lett volna elég. Ezeken már a jó Isten sem tudott volna segíteni.

Megírtuk a jegyzőkönyvet, és megkértem a srácot, hogy ha már ilyen intelligens módon, focilabdának használták, a "Törékeny" feliratú dobozt, továbbítsa már legyen olyan kedves, hogy ezt márpedig nekem péntekig kvára ki fogja hozni valaki, mert különben nem hogy rájuk borítom az asztalt, de rájuk gyújtom az épületet, sőt ha kell, tankkal megyek nekik.

Munkaidő után, felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy személyesen is hangot adjak csalódottságomnak...
Úgy 20 perc után egy hölgy fel is vette a telefont. 
- Haalloooo
Na Anyukám! Már a hangodtól is elment az életkedvem, ha tovább beszélgetünk, lehet előbb akasztom fel magam, mint hogy ez az egész, happy enddel végződjön....
Elkezdtem darálni Neki a storyt.
- ... szóval nagyon fontos lenne, mert a nagypapám születésnapi ajándéka lenne és...
- Nem tudok segíteni!
- De hölgyem, én...
- Sajnos én nem tudok csinálni semmit!
- De...
- Nem!
Itt gyanús volt, hogy vagy egy depressziós robot próbál lerázni, vagy tényleg eddig terjed a megoldó képessége az illetékes hölgynek.
- Na figyeljen ide hölgyem! Én kvára ráérek és Isten a tanúm rá, addig nem rakom le ezt a tetves kagylót, amíg nem segít nekem ezt az ügyet a megoldás medrébe terelgetni. Capisce? 
Hallom, hogy a nő bootol, míg az infó elér az agyáig: Baazzeeeg... Ez tényleg nem fogja letenni....
Hatalmas szócsatánk végül egy kompromisszumos egyezséggel végződött: Én felhívom a feladót, hogy küldje el még egyszer holnap a csomagot, Ő meg megpróbálja elintézni, hogy szombatra elérjen hozzám és péntek reggel beszélünk.
Kifújtam magam, megveregettem a jobb kezemmel a bal vállamat: Jó' van Niki! Fasza gyerek vagy Te! 

Ma reggel, a megbeszéltekhez híven, hívom az ügyfélszolgálatot fél 9-kor - gondoltam nem rúgom rájuk az "ajtót" korán reggel, kaptak fél órát felébredni - mire megszólal egy géphang: Kis türelmét kérjük.
Na hát az én kis türelmem, az igen gyorsan elfogyott, amikor 56-odjára hallgattam végig ugyanazt a tetves b@szomf@szom nyenyere indulót... 
Fél 10-kor sikerült végre elérnem a károkkal foglalkozó hölgyet, aki olyan halkan beszélt, hogy úgy éreztem magam, mint egy nagyothalló, idős néni: "Elnézést, micsoda?" ... "Hogy?"... "NEM HALLOM!!!"
Közölte, hogy "Utánajárok és visszahívom Önt"
Hoho kisanyám! Ha azt hiszed, hogy engem ezzel az átlátszó dumával lerázol, hát marha nagy tévedésben élsz.
Addig szekáltam, hogy mondjon konkrétat, amíg közölte, hogy délig jelentkezik.
11:32-kor csörgött náluk a telefon.
- Hát kis kezeit csókolom! Mire jutottak?
- Háttőő... Őőő... Semmire.
- Hát no! 2 óra alatt nem lehetett ezt a komplikált problémát megoldani, hogy x nevű tárgy eljusson A-ból B-be? Ejnye bejnye... Gizike.. Többet vártam Magától...
- De még van fél óránk nem?
- Hát persze! Ha knappra kicentizzük Aranyom, akkor egész pontosan még 28 percük és 12 másodpercük van.

Hát délbe sem hívott senki, úgyhogy kénytelen voltam megint jelezni Mucikának, hogy idő van...
- Sajnos a Főnököm éppen ebédel, de visszahívom! Megígérem!
- Mucika... Ha szombatig nem ér ide az a csomag... Jön a tank... 

Mucika negyed 1-kor végül sikeres missziót teljesítve hívott, hogy szombaton a csomag kézbesítve lesz. 
- Le van ez már fixálva a feladóval is?
- Hát még nincs, de ne aggódjon, minden szivárványos csillámpónis habfelhős lesz és megkapja a csomagot, mert mi ugye eddig is olyan megbízhatóan tettünk eleget a feladataink megfelelő ellátásának....
- Na akkor Mucika, legyen kedves fixálja ezt le a feladóval, és ha majd Ő feltette a kocsira a cuccot, akkor legyen olyan jó és szóljon vissza nekem, hogy sínen van az ügy.

1 óra múlva jött az SMS a feladótól, hogy megtörtént a csomag útnak indítása és a futár szolgálat nagyon nagylelkűen eltekintett a 12 ezer forintos szombati felártól - csak jó volt valamire az a tankos fenyegetés...

Szóval vért izzadva, de úton a tokaji furmint és a cabernet sauvignon páros.

Azért biztos, ami biztos, jeleztem a futár felé, hogy sértetlenül lenne rá szükség, ha lehet ne az én csomagommal akarjon dekázási Guinness Rekordot dönteni! Köszi!

Ha holnapra nem ér ide a csomag, nézzétek a híradót! 

Majd integetek a tankból....