Azt mondják, családot nem választhat az ember, azt csak úgy megkapja az induló package részeként. Én ez ügyben mázlistának vallom magam, mert elég ha csak annyit mondok, hogy nem kellett Mézga családot néznem ahhoz, hogy átéljem a kalandjaikat.

A családnevemmel azonban már nem vagyunk ilyen kielégítő viszonyban... Mert hát sajnos ez sem választás kérdése. Amíg óvodás voltam, valamiért abban a tévhitben éltem, hogy különleges a nevem. Most biztos pörgeted Magadban a jobbnál jobb hangzású családneveket és valószínűleg a Tóth nincs köztük. Sajnos úgy tűnik az én szuper erőm meglátni az emberekben - és köztük magamban is - a nem létező különlegességet, így sikerült elhitetni magammal, hogy a hosszú "ó" és a "h" annyira különlegessé teszik az amúgy baromi tucatnevemet, hogy ezt nem tétováztam sokszor szóvá is tenni: Igen Tóth, hosszú ó-val és h-val a végén. 3 évesen még nem röhögik telibe az embert, de valljuk be, ha ezt 25 évesen játszanám be, igencsak átkerülnék a "Nem csak tucat nevű, de degenerált is" halmazba.

Valamiért az irodában is rájöttek arra, hogy Tóth és én nem annyira vagyunk kebelbarik. Egyik kollégám valami megmagyarázhatatlan késztetés hatására úgy gondolta, hogy elkezd Totyának hívni, rontva az amúgy is reménytelen helyzetemen. Na most azért valljuk be, egy Totya hallatán az ember nem egy hosszú combú, bombanőt lát maga előtt... Nem mintha én az lennék, de legalább látatlanba hadd legyen már esélyem arra, hogy bárki ezt gondolja rólam. Minél inkább kértem, hogy ne hívjon így, Ő annál jobban élvezte új becenevem hangzását. Ízlelgette, mintha csak valami jó évjáratú bor lenne.

Persze nincs szebb öröm, mint a káröröm, kis csapatunk többi tagja között is akadt olyan, akinek valamiért megtetszett ez a roppant erotikus hangzású megszólítás.

A mai nap folyamán azonban a sors - talán a tegnapot kompenzálva - a kezembe adta a tökéletes bosszú végrehajtásához szükséges eszközt.

Történt ugyanis, hogy az egyik legtehetségesebb - még vita tárgyát képzi, hogy miben - kolléganőm kapott egy levelet. Na már most az Ő vezetékneve "Hary" amit meglepő módon "Hari"-nak kell ejteni (meglepődtél, mi?). Ezt valamiért az emberek többsége nem tudja elfogadni, nem tud belenyugodni és szüntelen kapja a Hári és más egyéb amúgy totál kreatív megszólításokat, amit Ő azt kell, hogy mondjam, nem tud kellőképpen megbecsülni, pedig ez egy igen produktív tevékenység. 
A mai levél feladójának azonban most és itt szeretnék gratulálni: Anyukám! Te viszed a pálmát! 
Tehát ez a produkció... Le a kalappal! 

Szóval nagyban írom be a beérkező postát, amikor is szembe jön velem egy A4-es boríték "Háng Judit"-nak megcímezve. Ki a f*szom az a Háng Judit? Bootol az agyam ezerrel, próbálom feldolgozni a látott információt, kattognak a fogas kerekek. "BAMM" Beüt a felismerés és vihogás formájában távozik a testemből. Olyan szintű röhögőgörcs kezdett el rángatni, hogy a kolléganőm készült rá, hogy feladja az utolsó kenetet, abban a hitben, hogy valószínűleg megszállt az ördög és vihogógörcs formájában próbál eltenni láb alól. 

Megtöröltem könny áztatta kis pofazacskóimat és megkérdeztem kolléganőmtől, hogy "Ismered az új kolléganőnket? Kínából jött! Háng Juditnak hívják" Nézett rám furán, aztán Neki is leesett és hát Ő is fuldoklott a röhögéstől.

Aztán megérkezett Háng Judit is - aki egyébként HARY - és közöltük vele, hogy egy kedves ügyfél átkeresztelte. 

Végülis a storynak 3 következménye lett:

1. Szerinte ez egy utalás arra, hogy tehetséges énekesnő és ez amúgy HANG Judit akart lenni - Te Jóságos Szent Isten, ha létezel, valahol nyomd meg az agyában a delete gombot az énekléssel kapcsolatos tévképzeteiről.

2. Valamiért újra elkezdtem Totya lenni...

3. Rájöttem, hogy Tóthnak lenni nem is olyan rossz dolog. Úgy döntöttem nem HARYzok a világra emiatt. Sőt! Teljesen ráHÁNGolódtam :D