Időszámításunk előtt, amikor még én is csak "kicsi Niki" szalagcím alatt futottam, történt, hogy a szüleim úgy döntöttek a kicsi Niki Tökölön, egy faluból kis várossá avanzsálódott településen fogja tölteni gyermek, illetve kamasz korát. Amíg gyerek az ember és húzza maga után a csattogós lepkéjét, még nem gáz, hogy nincsen a közelben sem kávézó, sem bár, sem plázák, sem szórakozóhelyek, csak a standard kocsma - bolt kombó. Kit érdekel? Van zöld terület, ahol futkározhatok, meg jó retkes iskolafal, ahol lehet ipi-apacsozni. 

Szóval teltek, múltak az évek, kicsi Nikiből nagypofájú, anarchista kamaszlány lett, akit még a szülei is baráti alapon simán kitagadtak volna. Csattogós lepke le lett cserélve miniszoknyára, meg retikülre. 
De sajnos nem lehettem én a fény az éjszakában, mert az éjszakai busz logikus módon kvára nem közlekedett éjszaka, így a főváros - és vele a(z éjszakai) élet - között ott tátongott a távolság és a mindent megbénító tétlenség, ahogy egy kamaszlány tapasztalna, de nem lehet, mert vidéki lyány létre kárhoztatták a szülei. 
Ahogy könnyes szemmel integettem a nagyváros fényei felé suhanó busz után, szent esküt tettem, hogy rohadjak meg, én egyszer Budapesten fogok élni.

Szavatartó ember lévén, 22 éves koromban, amikor is az élet koncként vetette elém a lehetőséget, hogy felköltözzek a fővárosba, eleget tettem szent fogadalmamnak és nagyvárosi nő - csitri - lettem.

Olyan boldogságmámorban lubickoltam, hogy észre sem vettem, a mennyország igazából a sötét oldal...

Történt ugyanis, hogy kurta kis életem során, ami 25 kemény esztendőt foglal magába, soha a büdös életben SEMMIT nem loptak el tőlem, de még a turbó rágós matricámat sem. 

Na most, amint elnyertem a nagyvárosi nő címemet, valahogy a város körforgása igényelte, hogy mélytorokra kapjon az élet. 
Kezdődött ez azzal, hogy egyik reggel mosolyogva, dalolászva sasszéztam le a lépcsőházban, hogy felpattanjak a bringámra és elvágtassak vele a napfelkeltébe, ám leérve csak a hűlt helyét találtam. Olyan volt Ő nekem, mint egyszem vas gyermekem, szívem kuglófjának két keréken suhanó kis mazsolája és nem mellesleg ezzel jártam dologzni is, hogy ne kelljen a BKV-nak pénzt adományoznom, azért, hogy felüljek valamelyik guruló fostaligájára. A kedves tettesnek kb 5000 kemény magyar forint üthette a markát még a legjobb esetben is, velem viszont elég szépen kibabrált.

Eltelt 1-2 hónap, kezdtek begyógyulni a sebek, amikor is az egyik szórakozóhelyen úgy ahogy volt, kikapták a pénztrácámat a barátnőm táskájából, és ha már az enyves kis keze ott matatott a faszikámnak - vagy nőcikémnek, nem akarok nősoviniszta lenni - szépen bebúrta a barátnőm telefonját is. Utólagos, szívélyes üdvözletemet küldöm, remélem tőből lerohadt a kezed, amivel mások táskájában turkálsz.
Persze hívtunk rendőrt, ejtettünk pár könnycseppecskét, de Pityke felügyelő, csak bájosan széttárta a karját és diplomatikusan megfogalmazva közölte, hogy " Í. J. Lányok"

Nehéz volt mindezen túltenni magam, de az emberi elme, csodákra képes. 

Szóval már nem kaptam rángógörcsöt minden alkalommal, amikor biciklit vagy pénztárcát láttam, szépen felépültem a traumákból.

Az már csak erősítette bennem az amnézia utáni vágyamat, hogy lomtalanítás idején, mindig ült egy-két kisindián a bejárati ajtó lépcsőjén, és nagyon kedvesen engedtek be minket a kapunkon valamelyik szomszédunk kódjával. Hát a legjobb hotelben nincs ilyen kiszolgálás, apám... Ennek még ára lesz. Ingyé' a fű sem nő ám...

Mai napon battyogok haza a túlórából, amikor is belépve a lépcsőházba, gyanús látvány fogad. Két bicikliből hiányzik egy. Gondoltam a másik bicikli tulajdonosa még nem ért haza, csak és kizárólag ez lehet az oka - de hogy a pics@ba nem ért még haza???? - logikus, hogy ez trötént. Mosolyogva dalolászok felfelé a lépcsőn, miközben egy tompa, halk hang már kva anyázik a fejemben, amikor is belépek a bejárati ajtón... Belépek? Hogy a .... ha nincs itthon senki? Ja, hogy itthon vagy! Na várjál... Ha Te itthon vagy... HOL A BICIKLI????
Szerettem volna azt hinni, hogy csak leugrott a boltba kenyérért, de nem hiszem, hogy ilyen önállóvá képezte volna magát az elmúlt pár hónapban.

Szóval újabb biciklivel lettünk könnyebbek. Megtettük a feljelentést, de hát tudjuk, hogy Magyarországon a lakatot levágni a cangáról és eltolni, egyáltalán nem bűncselekmény, talán még virgácsot sem kapsz érte a mikulástól.

Így visszatekintve, nem votl jó biznisz Tökölt elcserélni Pestre... Kezd kva sokba kerülni...

U.i.: Egy újabb bizonyíték kerülte elő, azt a tényt alátámasztva, hogy "NOTHING TO DO HERE!!!":