Amikor az ember elgondolkozik azon, hogy szeretne családot alapítani és megkezdődik a gyerek projekt, akkor a terhességet, mint valami csodálatos "áldott" állapotot képzeli el Magának az ember lánya. Ahogy a nap sugarai alatt, kis fényglóriával a feje körül, két kezével a csodás pocakját tartva, hosszú hajjal áll és mosolyog, hogy "igen, megteremtek magamban egy másik emberi lényt és Anya Istennővé avanzsálódok".
Na, hát valahogy én is így voltam ezzel, hogy ez egy nehéz, de csodálatos dolog, és senki, de SENKI nem világosított fel arról, hogy a terhesség valójában egy 9 hónapos szopóroller. 
Kicsit olyan, mintha az ember 40 hétig Monopolyzna vagy Az Ezüst-tó kincse társasjátékozna. Mi régen sokat játszottunk Tesómmal ez utóbbival, és voltak benne kártyák, amikből mondjuk néhány ilyen kis aranyos volt, hogy "pénzt örököltél, kapsz egy aranyrögöt a banktól". De a legtöbb ultra szivatás volt, mint "kirabolt egy bandita, elvesztetted az összes vagyonod". Na, a gyerekvárás is ilyen. Felkelsz és a Sors emel Rád egy lapot és Te imádkozol, hogy a kedves, aranyos kis aranyrögös legyen, de valahogy mindig megkapod a rohadt banditákat. Csak itt kirablás helyett, olyan kártyák vannak, hogy "Ma mindentől IS hányni fogsz" vagy "Ma piros, viszkető kiütések jelennek meg rajtad" esetleg "Ma azt a betegséget IS elkapod, amit 33 évig soha". Aztán vannak amúgy a lightos, "kedves" kis lapok is, mint "Ma egész nap úgy érzed pisilned kell, aztán max 3 csöppöt tudsz kipréselni Magdból" vagy "Ma elég lesz 12 óra alvás is ahhoz, hogy ne legyél zombi fáradt". Ezek a szerencsés napok... 
Ezekből jut kevesebb. Főleg nekem. Nálam úgy történt, hogy amikor eldöntöttem nagy mellénnyel, hogy leszületek a Földre, akkor a Zoom Meetingemen a felső menedzsmenttel valami félre mehetett, mert valahogy mindig van a rövid és egyszerű út meg a "ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel" Dante Pokla verzió és én valahogy a rossz szerződést írhattam alá, vagy nagyon átcsesztek az apró betűs résszel, mert Dante Pokla egyenes sztráda ahhoz képest, amit nekem néha az élet tartogat így meglepcsibe.
Amúgy ebből kifolyóglag, sejthettem volna, hogy amikor bejelentettem, hogy terhes vagyok, és a már anyuka barátnőim, nagy mosollyal ölelgettek, hogy jaaaaaaj, de jó, gratulálok, akkor az nem arról szólt, hogy jaj de szuper Neked és úgy örülök, mert most boldog leszel 9 hónapig, hanem inkább egy ilyen "muhahahaha Te még nem tudod mi vár Rád anyukám, bezzeg én" mosoly volt. Welcome to the hell bitch...
Szóval indulásként kezdtük ilyen kis hasgörcsöcskékkel, de szerencsére hamar rájöttem, hogy a MAGNÉZIUM, az Isten király anyag, a terhes anyák ekije, mert az, öcsém, minden gondod bajod megoldja. 
Ezek után jött a hányinger - nem tudtam még csak ránézni sem a tükörtojásra, pedig 10 éve azt reggelizem... A kávét is csak dacból küldtem le, hogy nehogy már még ezt is elutasítsa a testem, amikor ez létszükséglet a túléléshez. Olyan dolgokat ettem, hogy a férjem csak pislogott, hogy hogy a bánatban nem fosom össze Magam a krémsajtos szendvicstől majonézzel? De nem fostam, a gyerek ezt kívánta, úgyhogy ezt kellett enni, különben return tickettel jött volna vissza a cuccos. Ilyenkor az ember átalakul ilyen agymosott gazdatestté, mint a The Last of Us-ban. Mondjuk szerencsére semmi perverz dolgot nem kellett magamba tömnöm, mint például Nutellás uborka és társai, úgyhogy nem tudom, hogy ez csak ilyen TikTok-os leganda h a nők ilyenkor ilyesmiket IS esznek, vagy valóban van ilyen... Ha Neked volt, dobd be nyugodtan kommentbe :)
Valahol a 11. héttől kezdődött el a hányás, amikor is reggel 6-kor, akció hősöket megszégyenítve ugrottam ki a férjem által lelassított autóból, hogy sugárba hánnyam telibe az egyik bokrot csak úgy a semmiből, mert miért is ne? 
Közben persze az ember várja a szép részeket, mint a terheshas, de úgy az 5. hónapig ebből annyit lehetett látni, mintha laktózérzékenyen benyomtam volna egy fél lityó tejet és rá küldtem volna egy kis sajtot, amitől rendesen felpuffadtam. Ezzel több évnyi edzés után próbálsz megbarátkozni, mert Te tudod, hogy nem puffadás, hanem egy gyerek van ott benned, és nem dagadt vagy, hanem terhes, de am már ha puffadásról beszélünk, szép dolog a székrekedés és a bélgázkibocsátás, mind a kettő jóbarátod lesz a terhesség ideje alatt.
Reménysugárként ott lebegett a szemem előtt, hogy tarts ki Niki, a 2. trimeszter lesz a Te időd, amikor ezt mind hátrahagyva, aktív és kreatív időszak elé nézhetsz pár hónapig!
A 2. trimeszter első reggelén csodás napra éberedtem, valóban kipihent voltam, nem fájt semmim, nem volt hányinger, elmúltak a pattanásaim, és olyan sörényem volt, mint egy csillám unikornisnak. Könnybe lábadt szemekkel suttogtam, hogy "végre... pregnancy glow". De nem volt itt semmilyen glow, inkább volt ez kész átverés SHOW, ugyanis amikor már azt hittem, hogy végre elmerülhetek a gondtalan napokba, és kicsit kiélvezhetem ezt a terhesség dolgot, akkor Surprise!!! Kinyílt a méhszájam... Csak úgy, mert MIÉRT NE? Szóval egy hét kórház, méhszáj összevarás, hogy ne szülessen meg a gyerekünk 24 hetesen... Ezek után hello veszélyeztetett terhesség és ha mindez nem lenne elég, becsatlakozott a buliba a derékfájás és valami fasza kis viszkető kiütés. 
Itt tartunk most, 26. hét... Közel a 3. rettegett trimeszterhez, ahol "csak most jön a neheze"... Hát megmondom őszintén, hogy nem tudom mire készítsem magam ezek után... Ha a 2. trimeszter volt a terhesség highlight-ja, akkor azt hiszem, hogy leülök megírni a végrendeletemet...
Amúgy nem akarom elvitatni, hogy ez a 26 hét rengeteg mindenre megtanított. Például arra, hogy Liam biztos, hogy egyke gyerek lesz és a testvéreket abszolút túlértékelik... 
Én komolyan feltenném a kérdést, hogy aki ezt többször végigcsinálta, azt kényszerítették, vagy önszántából ment bele? Lehetséges, hogy a szülés során a baba nyom egy "delete all bad memories" gombot, amikor elvágják a köldökzsinórt, vagy mi történik, ami arra sarkal nőket, hogy 4-6-8 gyereket szüljenek? 
A féjem nagyon szeretne legalább 2, 3 gyereket, úgyhogy mondtam Neki, hogy a lehetséges opciók ennek beteljesülésének érdekében: az örökbefogadás illetve a leasing. Lophatunk is még 2-t valahonnan, de azt kicsit rizikósnak ítéltem meg...
Amúgy azért vannak szép PILLANATOK is, ilyen például amikor elkezdtem érezni, hogy Liam mozgolódik. Aztán amikor már a férjem is érezte, ha rárakta a kezét a hasamra. Aztán Liam úgy döntött, hogy profi boxoló karrierjét már az anyaméhben előkészíti és boxzsák gyanánt a szerveimet fogja használni. Mivel még nem döntötte el, hogy a box melyik ágában szeretné Magát felküzdeni a nagyok közé, így néha bevisz 1-2 Chuck Norris-os pörgőrúgást is, hátha a kickbox lesz az igazi... Lazításként, esténként szerintem rave vagy techno partykat nyom, de az is lehet, hogy breakelni tanul, mert néha úgy pörög a hasamban, mintha nem lenne holnap. 
Azt hiszem ez lesz a mai bejegyzés végszava, mert Liam be is indította a bulit, úgyhogy ágyba helyezem a kiütéses, viszkető habtestemet, hogy ma is 56x keljek fel pisilni és ne aludjak semmit. 
Alig várom a szülés csodás örömeit... #megfogokpusztulni #help