Üdv a magánéletem legmélyebb és legsötétebb bugyraiban, kedves Olvasó.
Nem igazán találsz jó formámban, őszintén meg kell, hogy osszam Veled...
Az van, hogy a rendszer 2 hete visszadobott a szinglik ömlesztő tégelyébe és ettől nagyon... DE NAGYON morci lettem...
Ez lehetne itt egy depresszív, önsajnáló bejegyzés - mert elhiheted, hogy KVÁRA sajnálom magam, de most komolyan; "MÉ KE EZT CSINÁNI E?!" - de úgy döntöttem, hogy nem... Belázadok a normák és saját ösztöneim ellen, és csak szépen elmesélem, hogy mekkora "buli" az after party egy szakítás után és, hogy mi folyik a világban, azért, hogy ha Te harmincas, kapcsolatban élő boldog / félig boldog ember vagy, akkor tudjad, hogy mi vár Rád, hogy ha nem becsülöd meg azt, amid van, és netalán visszakerülnél a vadon körforgásába... Mert ez kérlek szépen, ez valóban olyan érzés, mint amikor a biztonságot nyújtó fészekből szépen kiröppensz - vagy kihajítanak - a dzsungelbe, ahol is egyszerre ugrik Rád 5 alfa hím, akik csak a prédát várták és a friss husit, hogy elsőnek mélyeszthessék bele (BELÉD) a karmaikat. Aztán még fel sem ocsudtál, zilált kis lelkivilágod még szinte romokban, de már az arcodba vágják a szép új világ kulcsfogalmait, mint: BUMM - Barátság extrákkal, BAMM - Kúrópajtik, PUFF - Hármas, RATATATA - érzelemmentes, DIRR - Dickpic, DURR - nyitott kapcsolat... és még sorolhatnám, de ennyi is elég lesz, hogy hanyatt-homlok menekülj vissza a kis "fészekhez", amiből kipottyantál vagy netalán magadtól hagytad ott. Újra értékeled, hogy "ááááh nem is zavart annyira, hogy horkolt. Szinte hiányzik, hogy néha az orrom alá fingjon. Basszus milyen hülyeségeken tudtam kiakadni, most már nem is zavarna". De ácsi! Tudom, nagyon meggyőzően tudod Magadnak eladni, hogy miért nem szánalmas visszateperni Magad az exedhez - de hidd el, hogy az. Mert valamiért szakítottál. Bizony. Ott nem klappoltak a dolgok - vagy csak egy hálátlan kis dög vagy, aki nem tudta értékelni a másikat, de akkor meg megérdemled a dickpic cunamit.
Szóval igen... Átérzem... Tudom milyen... 2 hét alatt átestem a szakítás összes fázisán:
1. Düh - Általában a szakítást övező fázis, amikor betelik a pohár és vmi apróság megkoronázza az egész kis szarkupacot, amivé a kapcsolatotok vált és rájössz, hogy nincs mit tovább húzni, VÉGE. Felszívtad Magad, Neked ennél jobb jár, nyaljon sót, meg kakiljon sünit. 
2. Pánik - Ez az a rész, amikor a düh már elcsitul és elkezdenek előjönni a szép emlékek, és rájössz, hogy bármekkora kretén, azért csak szereted és nem is volt olyan rossz Vele. Szinte biztos vagy benne, hogy majd valahogy kibékültök és megoldódik. De ahelyett, hogy próbálna visszajönni Hozzád, bekopog és elviszi a cuccait, majd annyit sem mond, hogy "biztos?".  WTF? Ez nem az a film, amiben Te elképzelted magad!
3. Reménykedés - Ez átmeneti. Ez nem így fog lezárulni. Észhez tér, csak idő kell Neki. Hát szeret vagy mi a tök?! Lesz itt még happy end! (Nem lesz) 
4. Depresszió - Itt mész át szánalmasba... Rájössz, hogy baromira nem voltál annyira fontos, mint amennyire Te azt szeretted volna hinni. Rájössz, hogy nem lesz több szép pillanat. Rájössz, hogy a "mi"-ből megint "én" lesz... Rájössz, hogy a jövő tervezése múltá válik. Rájössz, hogy kezdheted előlről az egész társkeresősdit, mert a Te szíved csak arra jó, hogy mindenki megcsócsálja, aztán eldobják, mint vmi csokipapírt. Rájössz, hogy ez a férfi sem küzd érted, csak hagyja, hogy kisétálj az életéből, olyan dolgok miatt, amiket 100000x kértél Tőle sírva, hogy változtasson rajta egy kicsikét a kedvedért, de nem tette, mert am Te vagy a hülye és ne akard megváltoztatni. És lehet, hogy tényleg Te vagy a hülye. És ez úgy fáj. Minden annyira fáj, hogy nem akarod ezt érezni. Sírsz, vonyítasz, mint egy kutya, ordítasz mert mar és tép belülről a fájdalom. Mintha savval locsolnák a lelked. És elkezdesz inni... És zabálsz össze-vissza. A lényeg, hogy valami mást is érezz a mellkasodban tátongó űr helyett. Berúgsz. Jó ötletnek tűnik küldeni Neki egy üzenetet, hogy mennyire szereted. Megalázkodsz, csak, hogy kapj Tőle még egy picike aprócska szeretet morzsát, hogy elhitethesd Magaddal: fontos voltál. Szeretve voltál. Van még remény. Pedig nincs. És ez így van rendben. 
5. Gyógyulás - Amikor elfogadod, hogy okkal szakítottál és okkal nem oldottátok meg a problémákat, akkor fogsz elkezdeni gyógyulni. Amikor nem menekülsz a fájdalom elől, hanem leülteted Magad mellé és átöleled. Amikor eggyé válsz Vele és a részeddé válik. Nem harcolsz tovább, csak elsiratod, elgyászolod a kapcsolatotokat. Nem elvesztegetett időként tekintesz rá, hanem egy szép fejezetnek az életedben. Befejezed az önmarcangolást, mert abban a pillanatban, amikor zajlottak a viták, Te a legjobb tudásod szerint kezelted azokat. Persze mostani fejjel máshogy csinálnád, JÓHOGY! De ugye nem vagy időutazó, úgyhogy ezt a tudást, majd a következő kapcsolatodban kamatoztathatod.
Hidd el, tudom, hogy nehéz, de lassan rájössz, hogy nem is annyira rossz egyedül. Újra felfedezed a függetlenség szépségét... Visszatalálsz önmagadhoz. Elfelejtheted azt a nőt, akivé Miatta váltál, hogy megfelelj az elvárásainak. Persze profitáltál is belőle, mert amiket megtanultál az elmúlt évben / években az már tapasztalat. Újabb hegek a lelkeden, amik ha beforrnak, emlékeztetni fognak rá, hogy mit NE csinálj, vagy mit csinálj másképp. 
Anyukám szerint: "Ne aggódj kislányom, ne hajtsd a szerelmet, majd Rád talál az Magától" de az igazság az, hogy a világjárvány 2 évében a Covid sem volt képes rám találni, úgyhogy nem fűzök sok esélyt a szerelemhez sem, főleg amekkora seggfej volt velem az elmúlt 4 évben... 
Szóval a jó hír, hogy nem halunk bele a szakításba... Azt hisszük pár hétig, hogy igen, de nem. Nem adják ám azt olyan könnyen, hogy csak "jaj de fáj" és bumm elhalálozhatsz. A-a. Igazából a sors vagy a karma, vagy hívd, ahogy jól esik, ezt gondolja, miközben a tenyereit dörzsölgeti: "Szenvedjééééél csíra! Fürödj a kínban! Muhahahaha"
Nekem szerencsére itt van Loki, aki vagy megértő és akkor társam a búban, vagy csak kretén, mint ahogy úgy 90%-ban mindig, de akkor meg legalább elvonja a figyelmemet arról, hogy sajnáljam magam. 
Egy a lényeg, cicát ne vegyél, mert azok seggfejek. Persze a barátnőm ezt cáfolná, mert Neki "milyen ari a cicája", aztán amikor küld Róla képet, ott mosolyog a sátán egy macskabundába csomagolva. Nem értem, hogy nem látja... 
Szóval itt tartunk, átestem az 5 fázisból 4-en, és mivel azt hiszem beléptem a healing period-ba, ezért gondoltam kiírom Magamból a tapasztalatokat, hátha Te is hasonló fázisban vagy, kedves Olvasóm és Magadra ismersz. Akkor tudd, hogy nem vagy egyedül és tudd, hogy túl leszünk ezen is, ne aggódj :) Ne bántsd Magad, mert van az úgy, hogy a dolgok egyszerűen csak nem működnek.