Hozsanna és háromszoros hip-hip! Visszakaptam a pénzem az Appletől, szóval végül mégsem Pikachu Cashért dolgoztam múlt héten :D Yeeeeah!! 

Amúgy az előző hét... Fantasztikus volt.
Nem tudom, hogy lehetséges-e a férfiaknál, hogy 3 évesen bekopog a menopauza, de én nem zárnám ki az esélyét... 
Szóval a kisebbik VÉGIG hisztizte mind az 5 napot. Azért nem 7-et, mert szombat, vasárnap nem volt itthon...
Ezek közül az egyik legnagyobb élmény szerdán ért, amikor is úgy indította a reggelt, hogy nyugodtan dugjam fel magamnak az oroszlános pulcsiját, mert Ő bizony Superman kosztümben fogja elhagyni a házat.
Really?
Anyuka rábólintott, szóval én és a mini Superman elindultunk a játszócsoportba. Kicsit aggódtam, hogy majd hülyén néznek rá, de amikor beléptünk a csoportba 3 hercegnő, 1 béka és 2 szuperhős fogadott... Szinte már ÉN éreztem magam kínosan, hogy otthon hagytam a Batman maszkom....
Menetrend szerint 11:30-kor beültettem a gyereket a kocsiba, hogy na akkor uccu home, nagyban énekelgetünk, nevetgélünk, amikor is megcsap AZ a szag... Na öcsém... Te aztán tudod, hogy nyírd ki a pillanatot....
Próbáltam a szarszaggal a háttérben lelkiekben tréningelni magam, hogy kénytelen leszek kicserélni a pelenkáját így ebéd előtt...
Na most a pelenka csere az inkább harc, mint sem gyors program...
Elkezdtük a szokásos játékot:
- Van kaki a pelusban?
- Nincsen!
- Akkor mutasd meg szépen!
- Neeeeem!!!!
- De igen!
- Neeeeeeeeeeeeem!!!!
(Itt azért megjegyezném, hogy Batman sosem szarna be... De Supermantől ennyit várhat az ember...)
Szóval elég durván elkezdtem átmenni Rumpelstiltskinbe, és mindenféle ajánlattal próbáltam elcsábítani a kiskölyköt, mire végül sikerrel jártam. Örömöm azonban nem tartott túl sokáig, ugyanis szemöldök felvonva nyugtáztam, hogy ki kell hámoznom a gyereket az egész kezeslábasból, hogy ki tudjam cserélni rajta a bugyeszt... 
Tudtam, hogy ha erre Ő is rájön, itt bizony balhé lesz...
Hát, így legyen ötösöm a lottón... Amint elkezdtem kigombolni hátul a ruháját, startolt a hiszti vonat... 
- Nyugodjál meg apukám, ha tisztába tettelek, visszaveheted a Superman ruhádat.
- Ez nem ruha!!!! EZ KOSZTÜM!!!!
Jaj hát én kérek elnézést, ne haragudjál! Tőlem az atyaúristent is Magadra húzhatod, csak legyünk már túl ezen... 
Nagy nehezen, de sikeresen teljesítettem a missziót...

Délután - mivel kivételesen szép idő volt - kivittem a srácokat a parkba. A nap sütött, a nagyobbik sietve kirohant a zöld fűre, hogy a többiekkel focizzon, majd a kicsi is szaladni kezdett, barna kis fürtjei lobogtak a szélben - Óh milyen kis aranyos - aztán a kutyaszaros kukánál megállt, rám villantotta durci kis pofiját és elkezdett hisztizni. 
WTF?
Odabattyogok, kérdezem Tőle, hogy What's up little buddy? Mire gyönyörű brit stílusával elküldött a jó büdös pics@ba... Csak pislogtam, meg kapkodtam a levegőt, hogy "WHAT?"
Közölte megint, hogy húzzak onnan.
Na idefigyeljél kicsi Superman! Én már diplomás, dolgozó nő voltam akkor is, amikor Te még a csattogós kutyádat - ja az van Neki, nem lepke - húztad Magad után! Sőt! Most is ez a helyzet! Szóval Te velem így biztos, hogy nem beszélsz, vili?
Na hát, ez nem annyira jött be Neki, mert úgy ordított, mint akit éppen nyúznak...
Ránéztem az órámra, aztán Ő rá, majd közöltem Vele a tény állást: Van még 2 órám, szóval nyugodtan csinálja, ha ettől jobban érzi Magát.
Látom, hogy bootol a kis agya... 
- Jobban érzed Magad ettől a raplitól?
- Nem...
- Akkor miért csinálod?
Erre fogta Magát és elszaladt a játszótérre, "ne gyere utánam"-ot kiabálva.
Príma... Legalább a kuyakaksis kukát magunk mögött hagyhattuk...
A játszótéren újabb kis műsort nyomott le... Mondtam Neki, hogy ha ennyire szabadulni akar tőlem, hagyja abba a bőgést, és akkor kimegyek a játszótérről és leülök a padra. Gyanakvóan nézett, de abbahagyta. 
Great!
Kimentem, leültem. Látom, hogy dobálja Magát a fűben... 
Aztán amikor rájött, hogy nem kap Oscart az alakításáért, de még a figyelmemet sem sikerül elnyernie, abbahagyta és sikerült Neki relatív normális gyerekként viselkednie a továbbiakban.

Olyan csodásan teltek a hétköznapok, hogy a szülők matrica rendszert vezettek be a kicsinek. Minden nap kap egy levonót, amikor nem úgy jövök Vele haza, hogy agyf@szt kaptam... 10 matrica után jár egy apróság - vagy egy csoki, vagy egy kisautó, amit kitalál.

A hét egész nyugodalmasan telt egészen máig, amikor is vacsora előtt 1 órával a nagyobbik közölte, hogy éhes. Hát fiam sorry, de vacsora előtt egy órával már nem eszünk... Max gyümölcsöt.
Nagy kiszalad a konyhába, és kikap a szekrényből egy mini csokitojást. Nagy szemekkel néz rám:
- Csak ezt az egyet, plíííííííz!!!
- Hmm... Ki a legjobb au pair a világon?
- Niki
- Jó és most mond, hogy szeretsz.
- Szeretlek
- Óóó hát én is Téged! Nesze itt a csoki, lásd kivel van dolgod!
Kicsi persze egyből jött, hogy Ő is éhes!
- Rendben... Akkor gyümölcs?
- Neeeeem!!! Csokiii!!!
Felajánlottam Neki is a tojást, amit a bátyja kapott, gondoltam így korrekt a rendszer.
- NEM! Csokis kekszet akarok!!!
- Hát azt nem kapsz, mert mindjárt vacsora. 
- ADJ CSOKIT!!! MOOOOOST! 
Éééés kezdődött a toporzékolás.
- Mit mondtál?
- CSOKIT AKAROK! MOST AZONNAL!!!
- Rendben. Akkor mivel így beszélsz velem és még bőgsz is, nincs csoki.
- DE IGEN!
- Nem.
- DEEE!
- Azt mondtam nem.
Aktív ordítva bömbölés következett kb 2 percen keresztül. De mint korábban már mondtam Neki, én ráérek...
Apuka leballag, hogy mi a helyzet? Látja, hogy a gyerek fika buborékkal az orrában, ökölbe szorított kézzel, csukott szemmel ül a földön és bőg. Mondtam apunak, hogy csokis kekszet akart én meg nem adtam Neki, mert vacsora lesz hamarosan. Apuka ránéz a gyerekre:
- Ha Niki azt mondta, hogy nincs csoki, akkor nincs. És mivel nagyon rossz fiú voltál, most szépen felmegyünk anyához és elmondjuk Neki, mit csináltál. 
5 perc múlva anyuka jön le a kicsivel, kicsi odaáll az ajtóba, nagy krokodilkönnyeket hullajtva:
- Soorry...
(Anyuka háttérből: Kitől kérsz bocsánatot?)
- Sorry Niki....
(Anyuka a háttérből: Miért kérsz bocsánatot?)
- Sorry Niki... I was brühühühühühü
Kispofám úgy sírt, hogy semmit nem értettem abból amit mond, de nagylelkű voltam és megbocsátottam. 

Ahogy ott ült az ölemben, azon gondolkoztam, hogy vajon a menstruáló nők is ilyen stílusban nyilvánulnak meg a ciklus előtt? Mert ha ezt tolom én is akkor ezer bocsi az érintettektől! :D

Tegnap megkérdeztem a kicsit, hogy miért nem hajlandó ráülni a WC-re, mire ez volt a válasz:
- Mert nem fér rá a nagy, zsíros seggem.

Megemlíteném még a múlt hétvégét, amikor is a család elutazott így kettesben maradtam a 10 hetes kismacskával. A szülők előre szóltak, hogy szeret ágyban aludni, szóval van rá reális 99,99% esély, hogy velem akar majd szunyálni... 
Szombaton amúgy semmi gondom nem volt, egészen este 10-ig, amikor is tudatosult bennem, hogy tök egyedül vagyok, egy 2 emeletes házban... 
Fogtam, végig mentem a földszinten, minden függönyt elhúztam, de valahogy nem nyugodtam meg... Az egész lakás úgy világított, mint a Titanic, de azért be voltam fosva rendesen, úgyhogy leültettem a macskínót és szépen elmagyaráztam Neki, hogy mi a terv:
- Na Cica! Mivel Te jobban hallasz meg látsz is mint én, ezért a Te feladatod lesz őrködni. Ha úgy hallod, hogy valaki bejött, kacsints kettőt! Várj az nem jó, mert arra nem kelek fel... Szóval a puha kis mancsoddal kezdj el bökdösni vagy valami ilyesmi.
Én láttam rajta, hogy megértette a tervet, úgyhogy elindultunk lefeküdni. Valami azonban félre siklott a kis fejében, mert amikor befeküdtem az ágyba, hozzám bújt és elkezdett dorombolni. Ez kb 5 percig, tök cuki volt, de fél óra után, már kicsit kezdett zavarni, hogy kerreg a macska... Kerestem rajta a némító gombot, de nagyon jól el van dugva... Miután valami csoda folytán elcsendesedett, végre én is elkezdtem álomba merülni. Sajnos elkövettem az a hibát, hogy megfordultam, így a macsek felébredt és oldalt váltott Ő is, mert hát olyan nincs, hogy Ő legyen a nagy kifli... Nyakig be vagyok takarózva, macska felmászik a vállamra, majd elkezdi dagasztani a pokrócot. 3 perc után elképzeltem magamat kívülről, ahogy a macska wellness masszázsban részesít és konkrétan úgy elkezdtem röhögni, hogy leráztam a macskát magamról. A viháncolásom addig tartott, amíg arra nem eszméltem, hogy a kis hálótársam beletolatott az arcomba... Majd felmászott a fejemre... Aztán inkább befeküdt az állam alá... Nem inkább vissza a fejemre. Igen a hajamban tök jó lesz aludni...

Miután befészkelte Magát a hajam, a pokróc és a párna közé gondoltam végre itt az alvás ideje... Épp Álomország küszöbét készültem átlépni, amikor is macski elkezdett horkolni... 
Véreres kis szemeimmel és egy "Nem igaz b@szd meg"-el meredtem rá, de ez Őt egy cseppet sem zavarta. Elkezdtem igazgatni a kis fejét, hátha valamelyik pózban abbamarad a szörcsögés... Végül sikeresen megleltem eme nemes testhelyzetet.
Véééégre! Alvááás....
Hajnali 4:36-kor érzem, hogy "Áucs". 
WTF?
"ÁÁÁÁUUUUCS"
Cicmók úgy gondolta, hogy játék idő van, szóval elkezdte levadászni az ujjaimat. Amikor kinyitottam a szemem és morcosan rászóltam, hogy "Fejezd be hülyegyerek!" válaszképpen ráugrott az orromra... 
Szóval ja, valahogy így telt az éjszakánk kettesben... 
Ja és igen... Tök jó volt arra ébredni, hogy a macska így néz rám:

 Egy biztos, nincs időm unatkozni...
Mégis, ami fáj a kis lelkemnek, hogy egyedül vagyok. A szociális életem egyenlő a nullával. A legjobb barátom egy macska és egy 3 éves kis hisztérika... Szóval kb így érzem magam:

Próbálok ismerkedni, csak az a baj, hogy nem sok lehetőségem van rá. Most melyik anyukát hívjam el egy sörre este? 
Interneten, ha nem szexre keresel valakit, akkor kb esélyed sincsen...
Már azon gondolkoztam, hogy haver koldus leszek. Kiülök egy táblával a sarokra, hogy "barátokat keresek".
Mondjuk az egyetlen kisboltban itt a faluban, ami egy Spar, már ismernek. Mindig előre köszönnek, múltkor külön kasszát nyitottak nekem... Yeeeah
Tudom, hogy igazából még csak 3 hete vagyok itt, és türelmetlen vagyok, de nem értem az emberek miért nem látják, hogy mennyire jófej vagyok? Felfoghatatlan...